A manga és az anime világa

Európában az új század beköszöntével folyamatosan teret hódít magának a keleti kultúra. Az új távlatok megnyílásával kitágult az emberek érdeklődési köre, mely egyre inkább rávetődik a kelet „rejtelmeire”. Így nem csoda, hogy Európában is terítékre kerül a manga és az anime, ami a japán mindennapok nélkülözhetetlen velejárója.

Most akkor mi az a manga? Kérdezik sokan. Nos valójában nem más, mint japán képregény. Ezek a nyomtatott kötetecskék meglehetősen nagy népszerűségnek örvendenek Japánban. Ez már csak abból is kitűnik, hogy a nyomtatott irodalom 40%-át teszi ki a keleti országban.

Gyökerei egészen az ősi tusrajzokig nyúlnak vissza, melyek humoros képsorozatok voltak. Ma a mangáknál is-akárcsak a filmek esetében- több műfaj létezik.  Van külön gyerekeknek szóló manga (mint például a Pokemon), melyek nevelő célzatúak, vannak viccesek is, és persze léteznek felnőtteknek szólóak, amelyek nem igazán valók gyerekek kezébe, ugyanis nagy hasonlóságot mutatnak az európai szexuális tartalmú újságokhoz. Sajnos leggyakrabban ezzel azonosítják a mangát, pedig ez csak egy műfaja a japán képregény-irodalomnak.

 A mangák elsődleges közönsége –bármilyen fura-a fiatal fiúk köre. A nekik készült képsorok nem  erotikusak, leginkább a sci-fi műfajába tartoznak és robotharcokat ábrázolnak.(például Blue Gender)

 De persze a lányokról sem feledkeztek meg. Számukra készülnek az ún. shoujo mangák. Ezek pedig leginkább az érzelmekre helyezik a hangsúlyt, hasonlóak az európai tündérmesékhez, habár a harc is szerepet kap. E küzdelmekkel tarkított kedves történetek közül elkerülhetetlennek érzem kiemelni  a világ máig legnépszerűbb mangájának a Bishoujou Senshi Sailor Moon-nak (nálunk Holdtündér) sikerét. Ennek olvasói közé elsősorban lányok tartoztak, de meglepően sok fiatal férfi is kezébe vette a megjelent köteteket. A nagysikerű mangából, anime is készült, mely bejárta a világot.

Anime? Mármint rajzfilm?

Olyasmi. Ha pontosan akarom megfogalmazni, azt mondom japán animáció. Technikáját tekintve ugyanis hasonló a hagyományos rajzfilmhez, azonban minden másban eltér attól. Az animék leggyakrabban sikeres mangák filmre átültetve –mint például az előbb említett Sailor Moon, vagy akár az újabban futó InuYasha. Azonban, amíg az európai rajzfilmeket gyerekeknek szánják, az anime ugyanúgy szólhat idősebb korosztályhoz is. Éppen ezért számos félreértés adódik a médiumot illetően.

A hibás megítélés kérdése visszanyúlik az anime kezdeteihez is. Az japán animáció az ’50-es években született meg a Toei stúdióban. Mondanivalója hasonló volt az akkori amerikai rajzfilmekéhez, hiszen ekkoriban a világ célja a béke volt. Ugyanaz volt egy Disney rajzfilm és egy anime tanulsága: ne háborúzz. Azonban a ’60-as évek végeztével megváltozott minden. Míg Amerikában és Európában az animáció gyerek műfajjá degradálódott, addig Japánban hatalmas fejlődésen ment keresztül. Tömegeket szórakoztató médium lett, születtek animék minden élethelyzetről, sci-fi témában, sőt még szappanopera-animációt is találunk. Na és persze nem sokkal később megjelent az ún. hentai is, ami a tévhitek egyik fő forrása. Ugyanis ez nem más, mint „erotikus anime”. Változatait tekintve van durvább és kevésbé erőszakos is.

A másik tényező, amely okot ad az európai nézők aggodalmára, az néhány animációs film természete. Ez alatt arra gondolok, hogy az animék egy része meglehetősen erőszakos és durva . Azonban Japánban ez egyáltalán nem szokatlan, az ottani emberek kevésbé érzékenyek a vérre, a halálra és ennek (néha meglehetősen naturalista) ábrázolására. Éppen ezért Európában korhatárral látják el az ilyen sorozatokat.

  Magyarországon  egyenlőre még nincs nagy múltja az ilyen sorozatoknak, de ezen a téren is felzárkózni látszunk Nyugat-Európa országaihoz. Így aztán egyre több anime látható különböző televíziókban és számukkal együtt népszerűségük is nőni látszik. Sőt, 2003 júliusában megalakult az ország első anime társasága is.

Mi a titkuk?

 A nálunk is megjelent animált filmek magával ragadják a képzeletet, általában egy más világba kalauzolnak bennünket. Ez lehet a túlvilág, a szellemek világa, vagy akár varázslatos képességekkel teli kor. Az amerikai „forgatókönyvvel” ellentétben, ezekben a filmekben nem feltétlenül érvényesül a „jó győz, a gonosz elbukik” felállás és ez plusz izgalmat ad a történetnek. Ezenfelül fontos eleme majdnem minden animének a szereplők folyamatos jellemfejlődése. Így aztán előfordulhat, hogy egy karakter kezdetben arrogáns majd később szeretnivalóvá válik és fordítva. Azonban nem csak a jellemek változnak, hanem a történet szálai is egyre szerteágazóbbak. Tehát nem minden részt tudunk egyenként értelmezni, mint azt az amerikai rajzfilmeknél megszoktuk. Szóval ha elkezdtünk  nézni egy számunkra érdekes animét, nem ajánlott túl sok epizódot kihagyni.

Persze mindezek után is vannak, akik elítélik, vagy egyszerűen csak nem foglalkoznak a témával. A döntés joga mindenkit megillet, ámde ha nem láttunk egy részt sem ezekből az animékből mi alapján ítélkezünk?