Napl�m a k�z�pkori Jap�nb�l

1.      fejezet: Itt kezd�dik minden

S�t�t erd�ben futok, valaki szalad ut�nam. Egyre k�zelebb �r, elkapja a kezemet, innen m�r nincs menekv�s. H�trafordulok, hogy megn�zzem az �ld�z�m arc�t, egy hatalmas szellem �ll m�g�ttem �s r�m vicsorog. Kez�vel fel�m suhint… �s ekkor egy hatalmas f�jdalom has�t a fejembe.

   A szell� l�gy f�j�s�ra �bredtem. Cs�t�rt�k reggel h�t �ra volt. Hallottam amint anyuk�m az �cs�met �bresztette. Lassan, f�radt szemekkel keltem ki az �gyb�l. Odas�t�ltam az ablakhoz, hogy elh�zzam a f�gg�nyt s k�zben az �lmomon t�prengtem.

-         J� reggelt Karin!- k�sz�nt a nagyap�m, aki az udvaron sepregetett.

-         J� reggelt!- k�sz�ntem vissza, s ezzel elindultam lefel� a konyh�ba.

M�g mindig m�shol j�rt az agyam �s k�zben �szre sem vettem, hogy az �cs�m, Sorata �pp hozz�m besz�l.

-         Karin, nem fogsz �gy elk�sni? Mindj�rt f�l nyolc �s te m�g mindig pizsam�ban vagy!

Az �csik�m csak fel akarta h�vni a figyelmemet, hogy el ne k�ssek, de �n felh�ztam magam �s erre egy kicsit agressz�van reag�ltam:

-         Foglalkozz a saj�t dolgoddal!- v�gtam oda neki.

Mire le�rtem a konyh�ba az asztalon m�r �ssze volt k�sz�tve a reggelim, anyuk�m gondosan becsomagolta, mint mindig.

-         Karin, m�g elk�sel!- anyu l�tta rajtam, hogy valami nincs rendben �s tov�bb faggatott. – Valami baj van? Beteg vagy? Ha gondolod, itthon maradhatsz!

Nem l�ttam �rtelm�t otthon maradni, hiszen tudom, hogy anyu tov�bb faggatott volna, �gy felmentem a szob�mba, fel�lt�ztem. A reggelimet elraktam, elk�sz�ntem anyut�l �s a nagysz�leimt�l �s elindultam az iskol�ba. Ma az �cs�m n�lk�l kellett mennem, mert megf�zott.

Az �ton ism�t elkezdtem az �jszakai furcsa �lmomr�l gondolkodni. Az ut�bbi id�ben t�bbsz�r is el�fordult, hogy furcsa �lmaim voltak.

Ja, am�gy a nevem Karin Miano. 16 �ves vagyok, az anyuk�mmal, az �cs�mmel, Sorat�val �s a nagysz�leimmel lakok egy hatalmas h�zban a v�ros sz�l�n. Az apuk�mr�l sajnos keveset tudok, mert 4 �ves koromban meghalt, de az m�g a mai napig rejt�ly sz�momra, hogy hogyan t�rt�nt. Anyu nem besz�l r�la, ha k�rdezem, pedig nem v�laszol. Tal�n egy napon megtudom mi is t�rt�nt.

#

-         Sziasztok!- k�sz�ntem az oszt�lyt�rsaimnak.

-         M�g nem k�st�l el, szerencs�d van!- mondta Ayumi, az egyik legrendesebb oszt�lyt�rsam. Igaz�b�l mindenki nagyon rendes volt hozz�m.

Megsz�lalt a cseng�. Csod�lkozva n�ztem, hogy Kagome nincs sehol. Bizony�ra megint beteg, - gondoltam �s le�ltem a helyemre.

Elkezd�d�tt a tan�t�s �s majd csak 2 �rakor lett v�ge.

-         Nem tudom mi lehet Kagom�val, mostan�ban nagyon sokszor beteg.- agg�d� pillant�st vetett�nk Erivel, Ayumival �s Yuk�val.

-         Majd �n megl�togatom, - vetettem fel az �tletet,- �gyis �t kell adnom a nagyapj�nak egy r�gis�get, amit a nagyap�m a rakt�rban tal�lt.

Azzal elindultam hazafel�. Most lettem igaz�n figyelmes arra, hogy ez az eg�sz valahonnan nagyon ismer�s. Nem tudom mi�rt, de mintha egy hang h�vott volna mag�hoz. K�vettem a hangot, de mire a kapuinkba �rtem a hang elt�nt. Bementem a h�zba �s anyuk�m boldogan �dv�z�lt.

-         Szia kicsim, na milyen volt a napod?- k�rdezte �rdekl�dve.

-         J�,- v�laszoltam egy kicsit flegm�n �s felvittem a t�sk�mat a szob�mba.

Amint be�rtem a szob�mba az asztalomon egy k�l�nleges nyakl�ncot vettem �szre, aminek a v�g�n egy krist�lyszer� k� l�gott. Nagyon sz�p volt, �gy gondoltam, biztos a nagyap�m tal�lta �gy a nyakamba akasztottam. Ekkor azonban egy k�l�n�s energia futott v�gig a testemen. K�l�n�sen kellemes �rz�s volt. Ezut�n lementem a konyh�ba, megeb�deltem �s megmondtam anyunak, hogy elmegyek Kagom�hoz. Nagyapa ideadta a csomagot �s elindultam.

#

Hamarosan meg�rkeztem Kagom��khoz. Bementem az udvarra �s ekkor a k� a nyakamban k�l�n�sen kezdett el viselkedni. Egy bizonyos ir�nyba mutatott. Letettem a csomagot a nagy fa alatt �s k�vettem a jelet. Egyszerre el�rtem az ezer�ves k�thoz, itt azonban a nyakl�ncom ism�t nem mutatott jelet. V�rtam egy kicsit, h�tha t�rt�nik valami, de semmi. M�r �pp indulni akartam, amikor a k�tb�l hangokat hallottam. Belen�ztem, egy kicsit f�lve �s megjelent Kagome egy szellem k�s�ret�ben.  Annyira megr�m�ltem, hogy m�g megsz�lalni sem tudtam.

-         Karin, te mit keresel itt?- k�rdezte Kagome, aki egy kicsit szint�n megr�m�lt, mikor megl�tott.

-         Meg akartalak l�togatni, mert azt mondt�k, hogy beteg vagy!- v�laszoltam, de ekkor m�r �gy �reztem nincs mit�l f�lnem.

-         Te ki vagy?- k�rdezte Inuyasha, amin Kagome �s �n is meglep�dt�nk.

-         � Karin, az egyik oszt�lyt�rsam.- v�laszolt helyettem Kagome.

K�l�n�s volt de �n ismertem Inuyash�t valahonnan, ugyanis nem r�m�tett meg a k�lseje. – Te Inuyasha vagy, nem igaz?- k�rdeztem �lesen.

-         Az vagyok, de honnan tudod?- k�rdezett vissza, de Kagom�ban ugyanez a k�rd�s fogalmaz�dott meg.

-         Ismerlek t�ged, legyen el�g ennyi.

Ezzel itt befejez�d�tt a besz�lget�s�nk �s bement�nk a h�zba. A csomagomat �tadtam Kagome nagyapj�nak, �s mire Kagome minden elmes�lt nekem, ideje volt hazaindulnom. Mikor m�r a kapuban voltam, m�g egy k�rd�s az eszembe jutott:

-         Holnap nem j�ssz iskol�ba, igaz?- k�rdeztem meg egy kicsit tal�n irigykedve.

-         Nem,- v�laszolta Kagome, de ezt a v�lasz m�r el�re tudtam,- de szeretn�k egy sz�vess�get k�rni t�led: ne mes�ld el ezt senkinek, ez nagyon fontos sz�momra.

-         Rendben,- v�laszoltam �s m�r el is indultam hazafel�.

Eg�sz �ton Kagome agg�d� arca volt el�ttem. Fur�n �reztem magam, tal�n mert ekkor olyan eml�kek, vagy ink�bb �lmok t�rtek el�, amelyeket m�r r�g elfelejtettem.

Eml�kek, �lmok egy vil�gr�l, amik egy k�z�pkori vil�gban t�rt�ntek.

2.      fejezet: Az els� �t egy m�svil�gba

  Mikor haza�rtem, m�r annyira f�radt voltam, hogy nem volt kedvem tanulni, �gy elmentem f�r�dni. F�rd�s ut�n el�sz�r j� �jszak�t k�v�ntam a csal�domnak, majd elmentem lefek�dni. Egyb�l elaludtam, b�r ez nem volt csoda azok ut�n, ami a nap folyam�n t�rt�nt.

#

 �jjel egy k�l�n�s zajra �bredtem. A nyakl�ncom vil�g�tott �s mozgott az asztalomon. Felkeltem, de ekkor az a leveg�be emelkedett majd a kezembe rep�lt. Felvettem a ruh�imat �s elindultam amerre a k� vezetett, de csak az udvarig jutottam el. Csal�dott voltam, mert abban rem�nykedtem, tal�n �n is eljuthatok oda, ahol Kagome volt.

-         �n sosem fogom tudni, milyen az a vil�g,- s�rva fakadtam �s egy k�nnycsepp a krist�lyra esett �s ekkor egy kapu t�rult el�m.

Nem tudom, hogy t�rt�nt, �s ami azt illeti nem is �rdekelt. Nem �rdekeltek a vesz�lyek, �gy �tl�ptem a kapun. Egy pillanat alatt egy csatat�ren voltam. Rengeteg szellem vett k�r�l, �s ekkor egy ismer�s hang �t�tte meg a f�lemet.

-         �n vagyok az ellens�getek, nem pedig �!- ki�ltotta Inuyasha, aki a kardj�t el� is h�zta. Egy csod�latos kard volt. M�g nem l�ttam hozz� foghat�t.

-         Vigy�zz Karin!- ki�ltotta Kagome, l�ttam az arc�n a csod�lkoz�s jeleit.

Egy pillanat alatt v�ge lett a harcnak. Inuyasha �s csapata k�l�n�sen n�ztek r�m, nem tudt�k, hogy ker�lhettem ide, b�r �n se igaz�n �rtettem.

�ppen be akarta engem mutatni Kagome a bar�tait, de �n f�lbeszak�tottam, �nk�nytelen�l.

-         Egy szellem k�zeledik!- sz�laltam meg rejt�lyesen.

-         Mi, az lehetetlen,- sz�lalt meg Inuyasha,- nem �rzem egy szellem szag�t se!

-         De itt van k�zel, �rzem!- biztos voltam benne.

Be�llt a csend. Senki se tudta mit mondjon erre, de hamarosan meg�rkezett a v�lasz. K�r�lbel�l sz�z szellem vett k�r�l benn�nket.

-         Na, m�g mindig nem hisztek nekem?- k�rdeztem, de term�szetesen �n is meglep�dtem.

-         Szerintem el�bb int�zz�k el �ket, ut�na mindent megbesz�lhet�nk!- aj�nlotta fel Miroku, akit a szellemek valahogy jobban izgatt�k.

A harcot �n a h�tt�rb�l n�ztem v�gig, sajn�ltam, hogy nem seg�thettem nekik. A harcnak r�vid id�n bel�l v�ge lett. Apr�bb s�r�l�sekkel, de meg�szt�k.

-         Naraku k�ldte �ket!- sz�laltam meg ism�t, de minek.

Mindenki �gy n�zett r�m, mint egy nem is tudom mire, tal�n, mint egy szellemre.

-         Honnan tudod ezt?- k�rdezte meg id�ben Sango, ugyanis Inuyasha majdnem d�hrohamot kapott. Nem b�zott bennem.

-         Neki dolgozol?- k�rdezte mogorv�n Inuyasha, -vagy honnan tudod?

-         Nem tudom, honnan tudom! Tudom fur�n hangzik, de vannak dolgok, amiket meg�rzek!

-         Mint p�ld�ul a szellemeket?- k�rdezte Kagome mosolyogva.

�gy azt�n el kellett mes�lnem, hogy hogyan jutottam ide, �s hogy honnan tudok ennyi mindent err�l a helyr�l. Mikor befejeztem a t�rt�netemet, mindenki �gy megd�bbent, hogy m�g megsz�lalni sem tudtak. A csendet Inuyasha t�rte meg:

-         Nem maradhatsz itt!

A t�bbiek arc�n l�ttam, hogy egyet�rtenek Inuyash�val.

-         T�l vesz�lyes lenne sz�modra!- magyar�zkodott Kagome, de m�r nem tudtam Kagome szavaira hallgatni, valami m�s vonta el a figyelmemet.

Fel�lltam �s elindultam egyenesen az erd� ir�ny�ba. Miroku el�m �llt �s figyelmeztetett, hogy vesz�lyes ez az erd�, de engem ez nem �rdekelt. A szemem pirosan kezdett el izzani, �s Mirokut egy gondolattal els�p�rtem az utamb�l. Elindultam, hogy �tv�gjak az erd�n. A szellemek, akik az erd�ben �ltek megpr�b�ltak az utamba �llni, de mikor t�madni k�sz�ltek mind megh�tr�ltak. Inuyasha �s bar�tai k�vettek.  Az erd� m�sik v�g�n egy tiszt�sra �rtem. Egy hatalmas �s csod�latos t� �s v�zes�s t�rult a szemeink el�. A t� felett, a v�zes�s el�tt egy f�nyes alak jelent meg. Nem szellem volt. Valami m�s, melegs�get �s nyugalmat sug�rzott. Mikor r�mn�zett el�sz�r mosolygott, majd a mosoly elt�nt az arc�r�l �s elindult fel�m. Nem tudtam megmozdulni, vagy ink�bb nem akartam. Egy pillanat alatt el�ttem �llt, kez�t a fejemre tette, megsimogatott, azt�n el�jultam �s � is elt�nt.

3.      fejezet: A kalandok kezdete

Reggel az �gyamban �bredtem. Az els� gondolatom az volt, hogy csak �lom volt, de amikor Kagom�t megl�ttam az �gyam mellett, tudtam hogy val�s�g volt. A fejem sz�rnyen hasogatott. Nem tudtam, hol kezdjem, �gy Kagom�hoz fordultam.

-         Mi t�rt�nt velem? Hogy ker�ltem vissza?- k�rdeztem, s k�zben a nagyim l�pett be a szob�mba te�val a kez�ben.

-         Mikor az a szellem el�d �llt te �sszeest�l. Arra k�rt, hogy vigy�nk haza!- v�laszolt Kagome. Arca aggodalmat t�kr�z�tt.

�pp fel akartam tenni a k�vetkez� k�rd�semet, de a nagyap�m a szob�mba l�pett �s hozz�nk sz�lt:

-         Kagome, k�sz�nj�k, hogy hazahozt�tok Karint, de most szeretn�lek megk�rni, hogy elmenj. Sokmindent kell megbesz�ln�nk a tegnapiakkal kapcsolatba. A feles�gem majd kik�s�r.

-         Rendben, akkor �n elmentem! Karin, vigy�zz magadra! Majd m�g besz�l�nk.

Azzal Kagome kil�pett a szob�m ajtaj�n �s elment. Hallottam amint elb�cs�zik az �cs�mt�l �s anyuk�mt�l.

Nagyap�m arc�ra n�ztem, l�ttam, hogy valami aggasztja, de f�ltem megk�rdezni. F�ltem, hogy azt mondja, soha t�bb� nem mehetek vissza a k�z�pkori Jap�nba. V�rtam, hogy h�tha mond valami biztat�t, mint mindig, de most semmit se mondott. Megittam a gy�gyn�v�nyte�t, amit a nagyim hozott, �s ekkor a nagyap�m megsz�lalt:

-         Karin, van valami, amir�l tudnod kell!

-         Mi lenne az?- k�rdeztem k�v�ncsian.

-         Az ap�dr�l lenne sz�! Elj�tt az ideje, hogy megtudd ki is volt � val�j�ban!

Ezt hallva, mintha ezer t�t sz�rtak volna bel�m, olyan �rz�s vett hatalm�ba. V�gre megtudhatom, ki is volt �. De egyben f�ltem is. F�ltem, mi van akkor, ha olyasmit hallok, ami sz�momra sz�rny� eml�keket id�z fel. V�g�l csak �gy d�nt�ttem, tudni akarom, hogy ki is volt az ap�m.

-         Ki volt az ap�m?-  k�rdeztem elsz�ntan.

-         Az ap�d egy szellem, vagy mondhatjuk �gy is, hogy d�mon volt.

Ez a h�r megd�bbentett. Mindenre gondoltam, csak erre nem.

-         � egy nagyon ismert szellem volt. Amikor a mi vil�gunkba �rkezett, nem tudta, hogy hol van. Egy nagyon er�s �s gonosz ellenfele el�l menek�lt ide. T�ls�gosan legyeng�lt a harcok sor�n, �gy sz�m�ra ez volt a legjobb megold�s. Pontosan a mi h�zunk melletti tiszt�son volt, mikor any�dat el�sz�r megl�tta. Egy szempillant�s alatt egym�sba szerettek.

-         Anya tudta, hogy apa egy szellem volt?- k�rdeztem k�zbe.

-         Term�szetesen! Any�d felismerte, hogy a fi�, aki el�tte megjelent nem ember. Mikor k�zelebb l�ptek egym�shoz, any�d els� szava az volt, hogy „Te egy szellem vagy! Nem igaz?”. Ap�d elmes�lte �desany�dnak, hogy mi t�rt�nt, hogy hogyan is jutott ide �s a besz�lget�s�k v�g�n bevallotta �desany�dnak, hogy „Az els� pillanatban bel�d szerettem!”. A szerelem v�gtelennek bizonyult. Ap�d itt maradt �r�kre, �sszeh�zasodott �desany�ddal �s mikor megtudta, hogy hamarosan l�nya sz�letik, olyat tett, amit egy szellem se tett volna meg.

-         Mit csin�lt?- k�rdeztem izgatottan.

-         Lemondott szellemi erej�r�l, hogy te ne legy�l egy f�lszellem.

-         De ez hogy lehet? Le lehet mondani csak �gy az er�r�l, ami velem sz�letik?

-         Nem. Ez csak egy ritu�l�val siker�lhet. Ap�d megk�rt, hogy seg�tsek neki �s term�szetesen nem utas�tottam el. Tudtam, hogy a csal�dj��rt b�rmit megtenne. Nos, ez �gy is t�rt�nt. A ritu�l� sikeres volt!

-         De m�g mindig nem �rtem, hogy hogyan halhatott meg?!

-         Nos, igen! A ritu�l�val nem volt baj, csak az �ld�z�i… Id�ig k�vett�k a nyomait �s siker�lt megtal�lniuk. Mivel m�r nem volt szellem, �gy nem gy�zhette le �ket. Ekkor m�r te is megvolt�l, hiszen tudod, hogy 4 �ves volt�l, mikor meghalt. Az �cs�d is �ton volt, �s ap�d, Karushei mindenk�pp meg akart �vni benneteket. Elcsalta az �ld�z�it az udvar v�g�be, ahol most a szent�ly �ll, �s ott �lt�k meg. Nos, ez ap�d t�rt�nete.

Annyira sokkol� volt a h�r, hogy egy sz�t se tudtam kiny�gni. Nagyap�m l�tta, hogy sokkos helyzetbe vagyok, �gy fel�llt �s kis�t�lt a szob�mb�l.  Azonban m�g valamit hozz�f�z�tt:

-         Ne feledd, ha a m�sik vil�gba m�sz vidd magaddal a krist�lyt. Ap�d hagyta r�d. Arra k�rt, hogyha el�g id�s leszel adjam �t neked. Ez egy amolyan �r�ks�g.

-         Rendben.- v�laszoltam kiss� k�b�n. K�s�n vettem �szre, hogy nagyapa azt mondta, hogy vigyem magammal, ha �tmegyek a m�sik vil�gba.

Hirtelen kiugrottam az �gyb�l �s a nagyap�m ut�n szaladtam. Mire utol�rtem m�r lent �lt az asztaln�l. Visszak�rdeztem az utols� mondat�ra, mert nem hittem el, hogy elengedett.

-         T�nyleg visszamehetek? B�rmikor? Amikor csak akarok?

-         Nem…- sz�lt k�zbe anyuk�m komoran- nem mehetsz oda. T�ls�gosan vesz�lyes egy magadfajta l�nynak.

-         Mi�rt nem mehetek!- ki�ltottam fel hirtelen. A konyh�ban mindenki megriadt.

-         Te csak egy kisl�ny vagy, �s nem akarok t�bbet besz�lni err�l. Nem akarok m�g valakit elvesz�teni!

Anya arc�n a r�m�let, tal�n a f�lelem jelent meg. Nem tudtam mit mondani, �gy megfordultam �s elindultam vissza a szob�mba. M�g a l�pcs�ig se �rtem, mikor a nagyap�m sz�lt:

-         Elmehetsz a k�z�pkori Jap�nba! De csak akkor, ha meg�g�red, hogy vigy�zol magadra �s csak ha Kagom��k k�zel�ben maradsz!

�r�m�mben a nagysz�leim nyak�ba ugrottam, k�zben anyuk�m agg�d� arc�t n�ztem. Odal�ptem hozz� �s �t�leltem. Anyu b�zott bennem �gy v�g�l elengedett.

#

-         Nos, mindent �sszepakolt�l?- k�rdezte anyu, k�zben m�g mindig nekem hozott mindenf�le gy�gyszert, k�tszereket �s m�g sok minden m�st.

-         Mindent elraktam, s�t tal�n t�bbet is, mint ami kellene!- v�laszoltam mosolyogva.

Mikor mindent elraktam, kil�ptem az ajt�n, elb�cs�ztam mindenkit�l �s elindultam Kagom��khoz. Az �ton elk�pzeltem, milyen kalandokban vehetek majd r�szt, �s k�zben az is eszembe jutott, hogy elfelejtettem megeml�teni, hogy �lmaim szoktak lenni.

Hamarosan meg�rkeztem Kagom��k h�z�hoz. Kagome m�r v�rt r�m, m�g a m�sik vil�gba nem jutottunk elmes�ltem Kagom�nak az ap�m t�rt�net�t. Kagome ugyanolyan d�bbenetet sug�rzott, mint �n mikor megtudtam.

Beugrottunk a k�tba �s mikor az alj�ra �rt�nk m�r ott is voltunk. Csod�latos hely volt, a madarak csicseregtek, a vir�gok csod�latosan n�ztek ki. Kagome mutatta az utat. K�zben egy- k�t dolgot megk�rdeztem, hogy az�rt tudjam, mire k�sz�ljek fel:

-         Sz�val ez a Naraku ugyan�gy az �kk�szil�nkokat keresi, mint mi?

-