1. fejezet

Kouga szerelme

Kagome kimászott a kútból a középkori Japán világában. Inuyasha, Miroku, Sango és Shippou már várták.

-         De sokáig tartott!- mondta Inuyasha a szokásos mogorva módján.

-         Örülj, hogy egyáltalán visszajöttem.- válaszolta Kagome ugyanolyan hangnemben. Inuyasha kezdett idegbajt kapni.

-         Minek örüljek? Annak, hogy ezzel a vitával vesztegeted az időmet!- mondta Inuyasha dühösen.

-         Mi az hogy én vesztegetem az időd?- vágott vissza Kagome.- Most is te kezdted az egészet!

-         Rendben, fogd rám ezt is!- mondta Inuyasha keresztbetett kézzel.

-         Mostmár befejezhetnék…- súgta oda Miroku Sangonak.

-         Szerintem még el fog tartani egy darabig…- sóhajtott Sango.

-         Égkőszilánkot érzek!- mondta Kagome megszakítva a vitát. Ennek hallatára Inuyasha is felhagyott a további mogorváskodással.

-         Akkor menjünk! Mire árunk még!- mondta, majd Kagome irányításával eljutottak oda, ahol az égkőszilánkot érezte.

-         Kouga!- kiáltotta oda a farkasszellemnek, aki Kagurával harcolt.

-         Kagome!- mondta Kouga erőtlenül. Több sebből vérzett.

-         Inuyasha, segítened kell neki!- kérte Kagome Inuyashát. Kagura figyelmetlenségét kihasználva Kougának sikerült lefognia.

-         Most támadj!- kiáltotta Inuyashának.

-         Rendben, de ajánlom, hogy ugorj félre, mert ha ez eltalál, akkor neked véged!- mondta Inuyasha, majd belevágott a szélbordába. A csapás telibe találta Kagurát és Kougát is, aki nem ugrott félre. Kagura után csak a ruhája maradt, Kouga pedig szinte holtan esett össze.

-         Kouga ne!- kiáltotta Kagome és odafutott hozzá.

-         Én megmondtam, ha nem ugrasz félre, akkor véged.- mondta Inuyasha Kouga mellé lépve.

-         Inuyasha, hogy lehetsz ennyire szívtelen!- kiáltotta Kagome könnyes szemmel- Tűnj a szemem elől!

-         Mi?- kérdezte Inuyasha- De hát…

-         Tünés!- kiáltotta Kagome ismét. Inuyasha befutott az erdőbe.

-         Kagome- szólalt meg Kouga- ez nem az ő hibája…én harcoltam Kagurával és az életemmel kellett fizetnem érte…de megérte. Megbosszultam a társaim halálát.

-         Kouga…- mondta Kagome könnyes szemmel és megfogta Kouga kezét.

-         Ne sírj. Te mindig az én asszonyom maradsz…- mondta Kouga elcsukló hangon és a keze élettelenül a földre hullott…

2. fejezet

Lélek nélkül

Kagome könnyes szemmel felállt a halott Kouga mellől. Érezte az égkőszilánkokat. Odament Kagura ruhájához (ennyi maradt belőle) és megtalálta a 3 ékkőszilánkot, amik… Kouga testébe voltak! Ekkor jött rá, hogy Kouga miért nem ugrott félre a szélborda elől.

Inuyasha sétált ki a bokrok közül.

-          Inuyasha- mondta Kagome és döbbenten figyelte, ahogy a földre esik. Egy nyílvessző állt ki a vállából.

-          Inuyasha itt a vége.- mondta Kikyou íjjal a kezében.

-          Inuyasha!- kiáltotta Kagome és odafutott hozzá.

-          Szóval te is ittvagy? Már nem kell sokáig aggódnod érte!- mondta Kikyou gúnyosan és a földön fekvő Inuyashára célzott.

-          Talán rosszkor jöttem?- hangzott fel Naraku kérdése a fák közül.

-          Naraku- mondta ki Kikyou gyűlölködően a nevét. Megfordult és íjával a fák közé lőtt.

-          Meg kell hagyni, még mindig egész pontosan célzol.- mondta Naraku előlépve. A vállát súrolta a nyílvessző.- De több lövésre már nem lesz lehetőséged!- az utolsó szavára egy sakálfejű démon lépett elő Naraku mellé és a kezét Kikyou felé tartotta.

-          Ez meg… mi!- mondta Kikyou kétségbeesetten, miközben a lelkek kezdtek távozni a testéből.

-          Ez az Grokaru! Ne hagyj benne egy lelket se! Hahaha!- mondta nevetve Naraku.

-          Ki-Kikyou!- szólalta meg Inuyasha a földről felállva.

-          Inu-yasha, te akkor is az… enyém vagy!- mondta Kikyou és a teste a lelkek elvesztése miatt élettelenül esett össze.

-          Kikyou!- ordította Inuyasha és Narakuék felé fordult.- Ezt nem ússzátok meg élve!- mondta és kezét a Tessaiga markolatára rakta…

3. fejezet

Kohaku élete

-          Hol lehetnek Inuyasháék?- kérdezte Sango Mirokut, aki egy vállrándítással jelezte, hogy fogalma sincs.

-          Remélem hamarosan visszajönnek.

-          Ugyan ne aggódj. Én ittvagyok és vigyázok rád!- mondta Miroku nagy mosollyal az arcán.

-          Na pont ettől féltem.- gondolta Sango.- Ismerlek már annyira, hogy tudjam mit jelent a te szótáradban a vigyázni szó.- mondta Sango Mirokunak.

-          Ugyan… rossz az, aki rosszra gondol.- mondta Miroku mosolyogva, majd hirtelen eltűnt az arcáról a mosoly, felpattant és a botját a kezébe vette.

-          Mi az? Mi történt?- kérdezte Sango meglepődve.

-          Nézd!- mutatott Miroku Sango háta mögé.

-          Kohaku?- kérdezte csodálkozva Sango a fiút, aki nem messze állt tőlük.

-          Most meg-meg-meghaltok!- mondta Kohaku akadozva és a pengéje végén lévő lánccal kirántotta a botot Miroku kezéből, majd a pengét felé hajította.

-          Kohaku- mondta Sango, aki Miroku elé állt és a penge őt találta el, azaz csak súrolta.

-          Nővérem! Mi-mit teszek! Ez-ez nem történhet meg mégegyszer!- kiáltotta Kohaku és egyetlen mozdulattal kiszedte a hátába ágyazódott ékkövet, ami egyet jelentett a halálával.

-          Ne! Kohaku!- Sango térdre esett és kitört belőle a sírás.

Sesshoumaru Rinre nézett, aki könnyes szemmel nézte a történteket.- Szegény lány.- mondta, majd Sesshoumaru felé fordult. Ő azonban már Kohaku mellett állt és a Tenseiga erejével visszahozta őt az életbe.

-          Sesshoumaru?- nézett fel Sango megszakítva a sírást.

-          Inuyashának erről egy szót se!- mondta Sesshoumaru és el is tűnt az erdő sűrűjében. Az arcán most sem látszódtak érzelmek, de belül örült, hogy jót cselekedhetett.

-          Ezt vajon miért tette?- kérdezte Miroku mit sem értve az egészből.

-          Fogalmam sincs, de hálával tartozom neki.- mondta Sango és odament az öccséhez, majd megölelte.

-          Minden megváltozik! Újra egy család leszünk!- mondta Sango boldogan, ezután felállt és Mirokut is megölelte, majd megcsókolta.

-          Ezt nem értem. De nem is baj!- gondolta Miroku és viszonozta Sango csókját…

4. fejezet

Naraku utolsó kudarca

Inuyasha Kikyou élettelen testére nézett. Mély fájdalmat érzett. Valahol mélyen, legbelül még mindig szerette.

-          Ezért megfizettek!- ordította és előrántotta a Tessaigát. A sakálfejű démon, Grokaru és Naraku is könnyedén kitért a csapás elől. Naraku kissé eltávolodott.

-          Grokaru, végezz vele!- utasította a démont.

-          Grokaru arcára mosoly ült ki. – Szíves örömest Naraku!- mondta és máris Inuyashára vetette magát. Inuyasha a kardjával blokkolta az első ütést és ellentámadásba lendült. De mire a kardjával Grokaru felé csapott, már régen nem volt ott. – Lassú vagy félszellem!- mondta és a fogait Inuyasha vállába mélyesztette.                                         

-          Inuyasha!- kiáltotta Kagome, majd egy nyílvesszőt rakott az íjára. Eközben Grokaru kirúgta Inuyasha lábát, aki a földre esett. A karmaival megcélozta Inuyasha nyakát, de a csapás közben egy nyílvessző elporlasztotta a jobb karját, amivel lecsapni készült. A démon a figyelmét Kagome felé fordította, aki újabb nyílvesszőt helyezett az íjhúrra. Grokaru azonban gyorsabb volt, és végigkarmolta Kagome hasát, aki hátraesett a démon ütésének erejétől.

-          Kagome!- kiáltotta Inuyasha és a Tessaigával kettévágta Grokarut, mielőtt végezhetett volna Kagomével.

-          Kagome jól vagy?- kérdezte Inuyasha, fölé hajolva.

-          Naraku elszökik!- kiáltotta a lány, mit sem törődve azzal, hogy megsebesült.

-          Inuyasha készülj fel!- utasította Kagome és ismét egy nyílvesszőt helyezett az íjhúrra.

-          Már megint kudarc. De majd legközelebb végzek velük!- gondolta Naraku és a szokásos módján volt távozóba. A füstfelhő közepén hirtelen fényességre lett figyelmes, majd a szent nyílvessző ereje eloszlatta a füstöt körülötte. Ezután Inuyashát látta meg az eloszló füstben, aki a Tessaigával felé csapott.

-          Mi? A szélborda? Hogy vettek észre?- mondta csodálkozva Naraku, miközben az egész testét beterítette a csapás.- Ez nem lehet!! Így ér véget Naraku?- kérdezte magát, miközben a teste kezdette eloszlani- Hát ennyi volt!?  Mi lesz az álmaimmal? Ez nem végződhet így!!! Neeem!!!!- ordította, majd teljesen semmivé foszlott. Ez volt a végső ütközet. Narakut legyőzték…

                                                                                                                                                                                                                                                                                                        És hogy mi történt ezután? Az már egy másik történet…                           

THE END