Összetört álmok
Hass-Miroku 2005.11.29. 23:00
inuyasha
1. fejezet
Kouga szerelme
Kagome kimászott a kútból a középkori Japán világában. Inuyasha, Miroku, Sango és Shippou már várták.
- De sokáig tartott!- mondta Inuyasha a szokásos mogorva módján.
- Örülj, hogy egyáltalán visszajöttem.- válaszolta Kagome ugyanolyan hangnemben. Inuyasha kezdett idegbajt kapni.
- Minek örüljek? Annak, hogy ezzel a vitával vesztegeted az időmet!- mondta Inuyasha dühösen.
- Mi az hogy én vesztegetem az időd?- vágott vissza Kagome.- Most is te kezdted az egészet!
- Rendben, fogd rám ezt is!- mondta Inuyasha keresztbetett kézzel.
- Mostmár befejezhetnék…- súgta oda Miroku Sangonak.
- Szerintem még el fog tartani egy darabig…- sóhajtott Sango.
- Égkőszilánkot érzek!- mondta Kagome megszakítva a vitát. Ennek hallatára Inuyasha is felhagyott a további mogorváskodással.
- Akkor menjünk! Mire árunk még!- mondta, majd Kagome irányításával eljutottak oda, ahol az égkőszilánkot érezte.
- Kouga!- kiáltotta oda a farkasszellemnek, aki Kagurával harcolt.
- Kagome!- mondta Kouga erőtlenül. Több sebből vérzett.
- Inuyasha, segítened kell neki!- kérte Kagome Inuyashát. Kagura figyelmetlenségét kihasználva Kougának sikerült lefognia.
- Most támadj!- kiáltotta Inuyashának.
- Rendben, de ajánlom, hogy ugorj félre, mert ha ez eltalál, akkor neked véged!- mondta Inuyasha, majd belevágott a szélbordába. A csapás telibe találta Kagurát és Kougát is, aki nem ugrott félre. Kagura után csak a ruhája maradt, Kouga pedig szinte holtan esett össze.
- Kouga ne!- kiáltotta Kagome és odafutott hozzá.
- Én megmondtam, ha nem ugrasz félre, akkor véged.- mondta Inuyasha Kouga mellé lépve.
- Inuyasha, hogy lehetsz ennyire szívtelen!- kiáltotta Kagome könnyes szemmel- Tűnj a szemem elől!
- Mi?- kérdezte Inuyasha- De hát…
- Tünés!- kiáltotta Kagome ismét. Inuyasha befutott az erdőbe.
- Kagome- szólalt meg Kouga- ez nem az ő hibája…én harcoltam Kagurával és az életemmel kellett fizetnem érte…de megérte. Megbosszultam a társaim halálát.
- Kouga…- mondta Kagome könnyes szemmel és megfogta Kouga kezét.
- Ne sírj. Te mindig az én asszonyom maradsz…- mondta Kouga elcsukló hangon és a keze élettelenül a földre hullott…
2. fejezet
Lélek nélkül
Kagome könnyes szemmel felállt a halott Kouga mellől. Érezte az égkőszilánkokat. Odament Kagura ruhájához (ennyi maradt belőle) és megtalálta a 3 ékkőszilánkot, amik… Kouga testébe voltak! Ekkor jött rá, hogy Kouga miért nem ugrott félre a szélborda elől.
Inuyasha sétált ki a bokrok közül.
- Inuyasha- mondta Kagome és döbbenten figyelte, ahogy a földre esik. Egy nyílvessző állt ki a vállából.
- Inuyasha itt a vége.- mondta Kikyou íjjal a kezében.
- Inuyasha!- kiáltotta Kagome és odafutott hozzá.
- Szóval te is ittvagy? Már nem kell sokáig aggódnod érte!- mondta Kikyou gúnyosan és a földön fekvő Inuyashára célzott.
- Talán rosszkor jöttem?- hangzott fel Naraku kérdése a fák közül.
- Naraku- mondta ki Kikyou gyűlölködően a nevét. Megfordult és íjával a fák közé lőtt.
- Meg kell hagyni, még mindig egész pontosan célzol.- mondta Naraku előlépve. A vállát súrolta a nyílvessző.- De több lövésre már nem lesz lehetőséged!- az utolsó szavára egy sakálfejű démon lépett elő Naraku mellé és a kezét Kikyou felé tartotta.
- Ez meg… mi!- mondta Kikyou kétségbeesetten, miközben a lelkek kezdtek távozni a testéből.
- Ez az Grokaru! Ne hagyj benne egy lelket se! Hahaha!- mondta nevetve Naraku.
- Ki-Kikyou!- szólalta meg Inuyasha a földről felállva.
- Inu-yasha, te akkor is az… enyém vagy!- mondta Kikyou és a teste a lelkek elvesztése miatt élettelenül esett össze.
- Kikyou!- ordította Inuyasha és Narakuék felé fordult.- Ezt nem ússzátok meg élve!- mondta és kezét a Tessaiga markolatára rakta…
3. fejezet
Kohaku élete
- Hol lehetnek Inuyasháék?- kérdezte Sango Mirokut, aki egy vállrándítással jelezte, hogy fogalma sincs.
- Remélem hamarosan visszajönnek.
- Ugyan ne aggódj. Én ittvagyok és vigyázok rád!- mondta Miroku nagy mosollyal az arcán.
- Na pont ettől féltem.- gondolta Sango.- Ismerlek már annyira, hogy tudjam mit jelent a te szótáradban a vigyázni szó.- mondta Sango Mirokunak.
- Ugyan… rossz az, aki rosszra gondol.- mondta Miroku mosolyogva, majd hirtelen eltűnt az arcáról a mosoly, felpattant és a botját a kezébe vette.
- Mi az? Mi történt?- kérdezte Sango meglepődve.
- Nézd!- mutatott Miroku Sango háta mögé.
- Kohaku?- kérdezte csodálkozva Sango a fiút, aki nem messze állt tőlük.
- Most meg-meg-meghaltok!- mondta Kohaku akadozva és a pengéje végén lévő lánccal kirántotta a botot Miroku kezéből, majd a pengét felé hajította.
- Kohaku- mondta Sango, aki Miroku elé állt és a penge őt találta el, azaz csak súrolta.
- Nővérem! Mi-mit teszek! Ez-ez nem történhet meg mégegyszer!- kiáltotta Kohaku és egyetlen mozdulattal kiszedte a hátába ágyazódott ékkövet, ami egyet jelentett a halálával.
- Ne! Kohaku!- Sango térdre esett és kitört belőle a sírás.
Sesshoumaru Rinre nézett, aki könnyes szemmel nézte a történteket.- Szegény lány.- mondta, majd Sesshoumaru felé fordult. Ő azonban már Kohaku mellett állt és a Tenseiga erejével visszahozta őt az életbe.
- Sesshoumaru?- nézett fel Sango megszakítva a sírást.
- Inuyashának erről egy szót se!- mondta Sesshoumaru és el is tűnt az erdő sűrűjében. Az arcán most sem látszódtak érzelmek, de belül örült, hogy jót cselekedhetett.
- Ezt vajon miért tette?- kérdezte Miroku mit sem értve az egészből.
- Fogalmam sincs, de hálával tartozom neki.- mondta Sango és odament az öccséhez, majd megölelte.
- Minden megváltozik! Újra egy család leszünk!- mondta Sango boldogan, ezután felállt és Mirokut is megölelte, majd megcsókolta.
- Ezt nem értem. De nem is baj!- gondolta Miroku és viszonozta Sango csókját…
4. fejezet
Naraku utolsó kudarca
Inuyasha Kikyou élettelen testére nézett. Mély fájdalmat érzett. Valahol mélyen, legbelül még mindig szerette.
- Ezért megfizettek!- ordította és előrántotta a Tessaigát. A sakálfejű démon, Grokaru és Naraku is könnyedén kitért a csapás elől. Naraku kissé eltávolodott.
- Grokaru, végezz vele!- utasította a démont.
- Grokaru arcára mosoly ült ki. – Szíves örömest Naraku!- mondta és máris Inuyashára vetette magát. Inuyasha a kardjával blokkolta az első ütést és ellentámadásba lendült. De mire a kardjával Grokaru felé csapott, már régen nem volt ott. – Lassú vagy félszellem!- mondta és a fogait Inuyasha vállába mélyesztette.
- Inuyasha!- kiáltotta Kagome, majd egy nyílvesszőt rakott az íjára. Eközben Grokaru kirúgta Inuyasha lábát, aki a földre esett. A karmaival megcélozta Inuyasha nyakát, de a csapás közben egy nyílvessző elporlasztotta a jobb karját, amivel lecsapni készült. A démon a figyelmét Kagome felé fordította, aki újabb nyílvesszőt helyezett az íjhúrra. Grokaru azonban gyorsabb volt, és végigkarmolta Kagome hasát, aki hátraesett a démon ütésének erejétől.
- Kagome!- kiáltotta Inuyasha és a Tessaigával kettévágta Grokarut, mielőtt végezhetett volna Kagomével.
- Kagome jól vagy?- kérdezte Inuyasha, fölé hajolva.
- Naraku elszökik!- kiáltotta a lány, mit sem törődve azzal, hogy megsebesült.
- Inuyasha készülj fel!- utasította Kagome és ismét egy nyílvesszőt helyezett az íjhúrra.
- Már megint kudarc. De majd legközelebb végzek velük!- gondolta Naraku és a szokásos módján volt távozóba. A füstfelhő közepén hirtelen fényességre lett figyelmes, majd a szent nyílvessző ereje eloszlatta a füstöt körülötte. Ezután Inuyashát látta meg az eloszló füstben, aki a Tessaigával felé csapott.
- Mi? A szélborda? Hogy vettek észre?- mondta csodálkozva Naraku, miközben az egész testét beterítette a csapás.- Ez nem lehet!! Így ér véget Naraku?- kérdezte magát, miközben a teste kezdette eloszlani- Hát ennyi volt!? Mi lesz az álmaimmal? Ez nem végződhet így!!! Neeem!!!!- ordította, majd teljesen semmivé foszlott. Ez volt a végső ütközet. Narakut legyőzték…
És hogy mi történt ezután? Az már egy másik történet…
THE END
|