~fanfic~ : Kicsi lány és a nagy szellem találkozása |
Kicsi lány és a nagy szellem találkozása
Naga-Meiko-Chidori 2005.11.29. 22:56
Inuyasha és Slayers fic :P
A Kicsi lány és a Nagy szellem találkozása
By Suzy-Naga :o)
A nyári nap sugarai melegen sütnek, és a patakban egy fiatal lány hűsíti forró testét. Ez a mai nap igen kellemesen fog eltelni – legalábbis ő ezt hiszi. Az elmúlt években sok kalandja volt, ezért éppen itt az idő egy kis pihenésre. Verselő Lina élete nem unalmas. Nap, mint nap lesben áll a gonosz és csak arra vár, hogy lecsapjon egy közeledő, végtelennek tűnő fiatal lányra. Ám Lina nem ilyen. Ha őt valaki kiszemeli célpontnak, az általában már nem éri meg a holnapot.
Ez a nap máshogy telt eddig, mint az összes többi. Ma még senki sem akarta az életét venni.
- Talán mégis vannak csodák! – sóhajtott egyet Lina, majd eszébe jutott egy nagyon fontos dolog. – Hamarosan esteledik. El kell jutnom a következő faluba. Semmi kedvem nincs a csupasz, kemény földön aludni. Meg hát éhes is vagy. – határozta el magát, miután gyomra igen hangos korgással jelezte, hogy üres.
Így hát szomorúan kimászott a hűs folyóból, majd elindult a ruháiért. Néhány perccel később már újra az utakat járta. De ekkor még nem sejtette, hogy a mai nap még rengeteg érdekességgel fog szolgálni.
Ahogy telt múlt az idő Lina egy sötét erdőbe keveredett. Egy fénygömb segítségével megvilágította útját, nehogy eltévedjen. Mint mindig most is megérezte, hogy meg fogják támadni. A támadás nem is váratott magára. Amint Lina egy kis rétre tévedt, az út menti fák mögül hatalmas szörnyek gyűltek a kis boszi köré.
- Verselő Lina, add meg magad, ha nem akarod, hogy elcsúfítsuk a szép kis pofidat!
- Ejnye fiúk! Nem tudjátok, hogy nem szabad lebecsülni az ellenfelet, még ha lány is és sokkal kisebb, mint ti. :o)
- Nem félünk tőled! Többen vagyunk és nem egyszerű halandók, hanem szörnyek vagyunk.
- Nem kell kioktatnod! Még ha sötét is van, az én szemem tökéletes, és látom, mik vagytok! Tulajdonképpen mit akartok tőlem?
- Add át a mi hatalmas urunknak az erődet, hogy újra életre kelhessen!
- Csak nem Sabranigdo-ról beszéltek???
- Látod, tudsz te, ha akarsz!
- Nem félek az uratoktól és tőletek sem. Egyetlen varázslattal legyőzhetnélek benneteket, de akkor, hol maradna az élvezet. És, ami az erőmmel kapcsolatos, higgyétek el jobb, ha nálam marad. :o)
- Akkor erővel vesszük el!!!
Az összes szörny egyszerre rontott neki Linának. Óráknak tűnő percek alatt sikerült legyőznie a hatalmas sereget. De mikor az utolsó szörny is elbukott, akkor hatalmas robaj törte meg a halálos csendet, és ez egész erdő lángba borult. Lina rengeteg erőt felhasznált a harchoz, így annyi sem maradt, hogy el tudjon lebegni. Ezt kihasználták azok a szörnyek, akik most érkeztek ellene. Párat meg tudott ölni, de aztán elájult. Mielőtt utolsó csepp ereje is elfogyott volna, még látott egy hosszú fehér hajú alakot, aki rátámad a szörnyekre, és egy szempillantás alatt végez velük.
Lina nagyon kimerült volt. Az egész következő napot átaludta. Mikor harmadnap magához tért egy barlangban találta magát. Egy fehér prémen feküdt, és valaki ellátta a sebeit. Néhány perccel később hangokat hallott.
- Remélem nem bántam meg, hogy megmentettem azt a lányt!
- Ne aggódj Sesshoumaru nagyúr! Hidd el, hasznát fogod venni a varázserejének!
- Ugyan miért?
- Mert ő Verselő Lina!!! Hatalmas varázserővel rendelkezik és, aki az útjába kerül, az halálra van ítélve.
- Majd csak akkor fogom ezt elhinni, ha képes lesz engem legyőzni. Habár nem hiszem, hogy egy közönséges halandónak lenne esélye a Nagy Sesshoumaru ellen. :o)
- Ne becsüld le őt nagyuram!
- Ne fecsegj Yaken, inkább nézd meg, hogy felébredt-e már! Különben Rin hol van?
- Ha jól tudom elment vízért a lánynak. Azonnal megyek és megnézem!
A beszélgetésnek vége szakadt. Lina lépteket hallott, és felé tartottak. Mivel nem tudta mivel áll szemben csak egyszerű delejgömböt idézett meg és várt. Mikor Yaken a közelébe ért rádobta a gömböt, de sajnos mivel még nem volt jó formában elhibázta a dobást.
- Á, hát magadhoz tértél?
Lina felült és a hang felé fordult. Egy törpe termetű, rusnya lény állt előtte, aki egy kétfejű valószínűleg varázsbotot tartott a kezében. Ő volt Yaken.
- Hol vagyok? És ki vagy te?
- Ne aggódj verselő lány biztonságban vagy! – és ezzel Yaken megfordult és visszaindult urához.
Lina várt még, majd nagy nehezen felállt. Minden porcikája fájt, mintha agyba-főbe verték volna. Érezte, hogy varázsereje újra a régi. Végig nézett magán, és majdnem elsikította magát.
- Hol vannak a ruháim?
- Ne aggódj, kimostam őket, mert csupa vér volt. – válaszolt Rin, aki most tért vissza.
- Te ki vagy?
- Az én nevem Rin, és az a kis fickó, akivel az előbb beszéltél, az Yaken. Nem kell megijedned én vettem le a ruháidat és kötöztem be a sebeidet.
- Köszönöm. Nem tudod, hogy ki volt az, aki megmentette az életem?
- Ó, az Sesshoumaru Nagyúr volt.
- És ő kicsoda?
- Én vagyok az. – felelte egy mély hang a barlang szája felől.
Lina a hang felé nézett és, amit látott attól még a szája is nyitva maradt. Egy hosszú fehér hajú, magas termetű férfi állt előtte, amilyet még soha nem látott. Ez a férfi tökéletes volt. Hamar rá kellett jönnie, hogy nem, lehet ember, ahhoz túl nagy erővel rendelkezik, és a kinézete sem hasonlít egy emberéhez.
- Te szellem vagy? – kérdezte egy kicsit félénken.
- Igen.
- Ha jól tudom, a magadfajta szellemek megvetik a halandókat. De akkor, te mégis miért mentetted meg az életem?
- Mert szükségem van rád.
Ez után a kijelentés után mély hallgatás következett. Még a közelben csobogó patak zúgását is hallani lehetett. Lina nem értette. Egy ilyen hatalmas szellemnek, mint Sesshoumaru, miért van szüksége egy boszorkányra.
- Miért… Várj, kitalálom: tulajdonképpen a varázserőm kell, hogy legyőzhetetlen legyél. Na, eltaláltam?
- Majdnem. – felelte higgadtan Sesshoumaru. – ebből a feltételezésedből csak egy igaz. Tényleg a varázserődre van szükségem, de nem azért, hogy legyőzhetetlen legyek, hanem hogy a segítségével legyőzhessek egy gonosz szörnyeteget.
- Egészen véletlenül nem Shabranigdot?
- De igen. Sejtettem, hogy hallottál már róla.
- Ugyan már nincs a földön olyan lény, aki ne hallott volna a Sötétség Uráról, a Rubinszemű Shabranigdoról.
- Ez igaz. Tehát akkor segítesz nekem, vagy sem? De még mielőtt bármit is mondanál, szeretnék meggyőződni arról a hatalmas erődről, ha nem bánod. :o)
- Elfogadom a kihívást, és meglásd, nem fogsz csalódni bennem. :o)
Azzal hátrahagyták Sesshoumaru kísérőit és egy olyan helyre mentek, ahol nem tehetnek kárt semmiben és senkiben. Na és persze, hogy nyugodtan harcolhassanak. :o)
Mivel mindkét félnek volt kardja először ezekkel kezdték az összecsapást, de mint később kiderült mindketten kiváló kardforgatók így ebben nem jutottak dűlőre. Hosszú órákig tartott a küzdelem. A küzdőteret teljesen lerombolták. Eredetileg egy kis mező volt ott, de a harc során félsivataggá lett. Már nagyon kimerítették egymást, épp csak egy minden eldöntő összecsapásra maradt erejük.
- Sesshoumaru, mit szólnál egy mindent eldöntő csapásra? – törte meg a harc közbeni csendet Lina.
- Benne vagyok. Az én Souryuuhám hasonló erejű, mint a te híres Sárkány Igád.
- Mivel mindkettőnk eléggé le van gyengülve, ezért az győz, akinek a támadása legyőzi a másikat.
- Rendben. De még mielőtt ezt elkezdjük szeretnék kérdezni valamit: mondd meg a döntésedet?
- Milyen döntésemet? Ha arra gondolsz, hogy segítek-e neked Shabranigdo ellen, akkor a válaszom igen. Ő nekem is az ellenségem és megtiszteltetés lesz melletted harcolni, Sesshoumaru.
- Örülök, hogy így döntöttél, Lina! Akkor hát, kezdhetjük; és ne kímélj! :o)
- Rendben, ahogy akarod! :o)
Amíg Lina a varázsigét mondta, Sesshoumaru felkészült a legerősebb Souryuuhájával. A végszót mindketten pont egyszerre mondták ki.
- Sárkány Iga! – Souryuuha!
A csapások egyszerre érték el egymást. Néhány perc alatt hatalmas erők gyűltek fel a két gömb körül, ezzel még jobban lepusztítva a környezetet. Nem lehetett tudni, hogy melyik az erősebb. Valamikor az egyik máskor a másik kerekedett felül. Néha pedig úgy látszott, hogy egyszerre oszlik el mindkettő ereje. Lina és Sesshoumaru minden erejüket beleadták ebbe a támadásba, de még mindig álltak. Feszült figyelemmel várták, hogy mi lesz a vége. Fél óra elteltével Lina térdre esett. Úgy látszik az ő ereje már arra sem elég, hogy talpon maradjon. Mikor ezt Sesshoumaru meglátta, egy kicsit furcsán nézett a lányra, akin látszott hamarosan el fog ájulni. Ekkor valami szörnyű dolog történt. Sesshoumaru Souryuuhája hirtelen erőre kapott, és legyőzte Lina Sárkány Igáját. Ezután hatalmas erővel a lány felé haladt. Már majdnem elérte, amikor Sesshoumaru olyat tett, amit maga sem értett. Odaugrott Lina elé, hogy megmentse az életét, de ezzel az ő élete került veszélybe. – Nem hagyhatom meghalni!!! – ez járt a fejében még akkor is mikor eltalálta a Souryuuha.
Lina másnap reggel óriási fájdalomra ébredt, amely az egész testét körbe járta. Nem tudta, hogy mi lett a csata végkimenetele, mert a végére már elájult. Arra még emlékezett, hogy a Souryuuha legyőzte a Sárkány Igát, de abban a pillanatban el is fogyott az ereje. Kinyitotta szemét és látta, hogy ismét a barlangban van. Megpróbált felülni, de nem nagyon ment neki. Nem is próbálkozott tovább, így fektében nézett körül. Mellette vidám tűz lobogott, és ruhái ott voltak mellette, újra tisztán. Ekkor eszébe jutott Sesshoumaru. – vajon vele mi lehet? – így töprengett magában, mígnem egy ismerős hang ki nem ábrándította gondolataiból.
- Örülök, hogy ilyen gyorsan magadhoz tértél! Úgy látszik, te könnyebben megúsztad, mint Sesshoumaru nagyúr – Rin volt az, aki megszólította. A szája mosolyra fakadt, hogy Lina felébredt, de a szeme még mindig szomorú volt.
- Miért mi történt?
- Szóval nem emlékszel? Akkor elmondom: Miután a Souryuuha legyőzte a Sárkány Igát a gömb feléd, haladt és megölni készült. De Sesshoumaru Nagyúr ezt nem hagyhatta. Eléd ugrott, hogy megvédjen a támadástól, de…
- Mi történt? – kérdezte Lina, de valahogy legbelül tudta, hogy mit fog Rin mondani.
- Hát… Sesshoumaru nagyúr nagyon legyengült a harc során és… nem maradt annyi ereje, hogy ki tudja védeni a Souryuuhát… így az, telibe találta.
- Ugye nem hallt meg? – vetette fel félve Lina.
- Nem… de súlyosan megsérült. Ha nem lett volna rajta az a páncél… akkor valószínűleg… de hál Istennek él. A sérülései begyógyultak, mivel szellem, de még mindig nem tért magához.
- Hol… hol van?
- Ott. – felelte Rin és megmutatta az irányt.
Lina arra fordult. Amit látott attól kis híján a szívverése is leállt. Sesshoumaru ott feküdt a fal mellett. Látszott az arcán, hogy szenved, és fájdalmai vannak. – Talán segíthetek, hogy elmúljanak a fájdalmai, és hamar felépüljön.- gondolta Lina, és gyorsan ellenőrizte, hogy van-e annyi varázsereje már, hogy meg tudja gyógyítani. Úgy tűnt a gondos ápolás során teljesen visszatért az ereje, csak még azt nem tudta, hogy fog oda menni hozzá.
- Rin. – szólalt meg hirtelen Lina.
- Igen. – odaszaladt hozzá miután megnézte Sesshoumarut.
- Kérlek, segíts felállni!
- Miért mit akarsz?
- Segíteni akarok neki. Ő már kétszer megmentette az életem. Most pedig én mentem meg az övét. Ez így helyes.
- Ahogy gondolod. De biztos, hogy van rá elég erőd.
- Ne aggódj én Verselő Lina vagyok, nem egy kisstílű boszorkány tanonc. :o)
Rin segített Linának lábra állni, és odamentek Sesshoumaru fekhelyéhez. Lina letérdelt mellette, mellkasa fölé helyezte kezeit, mély levegőt vett és mondta:
- Legyen áldott teremtő kezed, mivel az életnek magvát elvetetted. Imádkozom előtted és kérlek, adj még egy esélyt lényednek. Mutasd meg kegyes hatalmad, és áldani fogom örökre, a te neved!
Sesshoumaru testét hatalmas fény járta át. Mindannyian reménnyel telve várták, hogy mi fog történni. Megérte. Sesshoumaru pár perc múlva mocorogni kezdett, és lassan a szemét is kinyitotta. Lina nagy megkönnyebbülést érzett a szívén. Sessy először nem értette, hogy mi történt vele. Tulajdonképpen az őt figyelő két aggódó szempár idegesítette a legjobban.
- Mit bámultok? – szólt rájuk egy kicsit ingerülten.
- Látom a modorod semmit sem változott, én is örülök, hogy felébredtél. – válaszolt mosolyogva Lina.
- Miért talán életveszélyben voltam?
- Hát eléggé… –szólalt meg Rin, aki szintén örült.
- Egyébként miért tettél, ilyen őrültséget? – vágott a szavába Lina, mielőtt még Sessy válaszolhatott volna Rinnek.
- Mire gondolsz? – kérdezte értetlenül Sessy.
- Arra, hogy megmentettél engem a Souryuuhától.
- Hát… nem tudom. – válaszolt, de egyértelműen zavarban volt. – Talán azért…
- Igen… - Lina idegei kezdtek dagadni.
- Mert… nem akartam, hogy a leendő társam meghaljon. – Sessy ezt olyan gyorsan mondta ki, mintha attól félt volna, hogy útközben elveszíti a fonalat. :o)
- Szóval így állunk. – felelte sunyi mosollyal Lina. – akkor meg van bocsátva. ;o)
Azzal Lina faképnél hagyta őket. Furcsamód nem fáj semmije. Úgy látszik, amikor ráolvasta Sesshoumarura az Újjászületés varázsigéjét, akkor az, rá is hatott. Ennek örült, mert most már szabadon mozoghatott. Sesshoumaru még egy napig betegeskedett. A következő két napban nem mehettek sehova, mert odakinn hatalmas vihar tombolt, és a barlang biztonságos volt. Sesshoumaru ez alatt nem volt valami nagyon nyugodt. Fel-alá járkált a barlangban és folyton kifelé bámult, majd dörmögött magában valamit, és ott folytatta, ahol eddig.
- Ideges vagy? – szólt neki Lina, mert őt már nagyon idegesítette ez a mászkálás.
- Nem. – válaszolt ridegen Sessy.
- Akkor ülj már le! Idegesít a rohangálásod. Olyan vagy, mint egy bolygó hollandi.
- Hogy mi??? Engem ne hasonlítgass egy közönséges emberhez. – förmedt rá Sessy, és ezzel lezártnak tekintette az ügyet. :o)
A beszélgetés után többet nem lehetett hallani a hangját, legalább is aznap. Másnap ő ébredt föl elsőnek, és örömmel látta, hogy elállt az eső. Így a mai nap végre elindulhatnak Linával Shabranigdo ellen. El is indult, hogy felkeltse, de mikor meglátta milyen édesen álszik úgy döntött, hogy mégsem ébreszti fel a kislányt. Lina majdnem délig aludt. Mikor felébredt, már mindenki fenn volt és ebédhez készülődtek. Sesshoumaru pont akkor ért vissza, amikor Lina éppen kilépett a barlangból.
- Azt hittem már fel sem ébredsz? – kérdezte érdeklődve Sessy.
- Sajnálom. Ez az idő olyan nyomasztó volt. – válaszolt félkómásan Lina.
- Pedig azt hittem, hogy ma végre elindulhatunk.
- Akkor miért nem keltettél fel?
- Mert olyan aranyosan aludtál, gondoltam nagyon álmos lehetsz. – Sessy elpirult.
- Hogy??? – Lina nagyon meglepődik. :o) – mikor először találkoztunk nem gondoltam volna, hogy tudsz ilyen kedves is lenni. :o)
- Nekem is van szívem!!! – felelte még mindig pirulva Sessy.
- Igen, azt gondoltam. Nos, akkor mikor indulunk? – kérdezte érdeklődve Lina, és ezzel le is zárta a „szíves” témát.
- Majd, ha ettünk.
Ebéd közben egyikük sem, szólt egy szót sem, és amikor eljött az indulás ideje, mindketten szó nélkül pakoltak össze. Rin és Yaken is csendben pakoltak, de néha azért figyeltek, hogy melyikük kezdi újra. Azonban még út közben is alig volt hallható néhány szó, amit váltottak. Így aztán a kis csapat csendben haladt előre a végzet felé.
Már harmadnapja mentek, amikor rémült kiáltás hallatszott, és Sesshoumaru vérszagot is érzett. Rint és Yakent hátrahagyva a két harcos elindult a hang és a vér irányába. Hamar odaértek. A látvány nem volt szép, de mindketten hozzászoktak már az ilyenhez, ezért nem is csodálkoztak. Lina körülnézett hátha van még túlélő, míg végül talált egy férfit, akinek súlyos sebek voltak az egész testén. Valószínűleg már az utolsókat rúghatta.
- Hatalmas szörnyek támadtak ránk. A vezetőjük egy pávián bőrbe bújt szellem volt. Ő is nagyon erős volt. Ha valaki a közelébe ment közülünk, akkor kínok közt halt meg. Megfulladt a szellem testét körülvevő mérgező aurától. És azt mondta, „minden emberre ez vár, aki nem engedelmeskedik nekem, illetve a Sötétség Mindenható Urának”! Kérlek, mentsétek meg a világot!!! – azzal meghalt a férfi.
- Naraku. – szólalt meg hirtelen Sessy.
- Tessék?
- A szellem, aki a vezetőjük volt, az Naraku.
- Ismered?
- Igen. Ádáz ellenségem. De most Shabranigdo sokkal fontosabb. Azonban ha ő is vele van, akkor abból semmi jó nem sülhet ki. – mondta gúnyos vigyorral Sessy – azt hiszem jobb, ha sietünk.
|