5. Rész

Nagának ez már sok volt. Elájult, de Zelgadis elkapta, és az ágyra fektette, majd elment. Még nem tudta, hogy miként hozza vissza barátait. Gondolatai közben furcsa érzés kerítette hatalmába, mintha valaki hívná és hirtelen irányt váltott. Iskolához ért, ahol most csöngettek ki. Sok iskolás között meg látta Linát és Amit. Egyikőjük sem változott semmit, bár Lina nem ordítozott. Jobbnak látta, ha egyelőre még nem látják meg és elindult az ellenkező irányba, mint a lányok. Itt már vártak rá.

-Örülök, hogy láttalak Zelgadis! –szólította meg egy iskolai egyenruhás fiú, nem sokkal volt magasabb az átlagnál. Barna hosszú haját összekötve hordta. Lila szeme csak úgy csillogott a napfényben.

-Te ki vagy? –kérdezett vissza Zel.

-Hát persze nem ismerhetsz meg. Gyere velem, mert itt nem biztonságos –elindult
-Ugyan miért bíznék benned? Azt se tudom, hogy ki vagy!

-Nem kérhetlek és nem is, követelhetem, hogy kövess. De a barátodnak, Linának nem sok esélye lenne Shabranigdo ellen.

-Te honnan ismered a sötét nagyurat?

-Csak én segíthetek. Gyere velem, ha segíteni szeretnél Linán!

Zelgadis meg magyarázhatatlanokból érezte, hogy követnie kell őt. Elindultak a fiúra lakására. Egy kis kertes házban lakott édesanyjával, nevelőapjával és kistestvérével.

-Anya megjöttem! –köszönt a fiú, mikor belépett a küszöbön

De senki nem válaszolt. Az asztalon egy cetli állt:

„szervusz Kisfiam!

Kaját találsz a hűtőbe! Elmentem boltba, majd az öcsédért. Sietek haza! Apa túlórázik!

Puszi: Anya”

-Így legalább nyugodtan tudunk beszélgetni!

Felcsalta a még mindig bizonytalan Zelt a szobájába.

-Akkor hadd halljam! –türelmetlenkedett Zel

-Ülj le –mondta és hozott frissítőt

Visszajött és elkezdte mesélni a történetet.

-A történetet az én létezésemmel kezdem. Nem csodálom, hogy nem ismertél fel. Én Rezo, a vörös pap reinkarnációja vagyok.

Zel csak nézett -Ez komoly?- fakadt ki belőle a kérdés

-Igen. Miután megöltetek sokáig bolyongtam az alvilágban. Éreztem, hogy a sötét erők mozgolódnak. Ebben a testben születtem újjá. Az erőm nagy része elapadt, és így élek több éve ezen a világon. Boldog vagyok, mert visszakaptam a szeme világát. Megváltoztam. Tudom, hogy a barátaid nem emlékeznek semmire és újjá születtek. Lina most nagy szükségünk van!

-Ezt én is jól tudom. Azért vagyok itt.

-Véletlen műve, hogy az ő osztálytársa vagyok. Amelia is visszatért. Tudsz róla?

-Igen tudom. Gourry is visszatért. Szerintem nem sokkára megjelennek a többiek is.

-Rendben. Ne aggódj miattuk, majd vigyázok rájuk

-Pont te? –nevetni kezdett Zelgadis

-Igen. Bár az erőm nem akkora, mint rég volt, de azért nem vagyok el veszve.

-Rendben. Mondtad, hogy ha nem jövök veled, akkor Lina nem lesz képes legyőzni a sötét nagyurat.

-Bár az erőm sajnos nem tündököl régi fényében, de jóvá szeretném tenni, azt a sok rosszat, amit okoztam. Sokat szenvedtettek miattam. Kérlek, bocsássatok meg!

-Tudod te, hogy mit kérsz? Még ha elhinném, hogy te vagy Rezo reinkarnációja, honnan tudjam, hogy tényleg segíteni akarsz és nem a sötét nagy úr kezére adni minket?

-Kérlek, bíz bennem!

-Mit mondasz? –Zel neki esik. Ökölbe szorítja a kezét és bever neki egyet- Néz rám! Nézd meg! Ezt te tetted velem, mert erős akartam lenni. Van fogalmad arról milyen ilyen testben élni?

-Nincs, de megkaptad az erőt amire vágytál. –közben vérző orrát fogta

-Lehet, hogy erős akartam lenni, de nem ilyen áron.

-Sajnálom. Bár tudom ez rajtad nem segít. A sebek begyógyulnak, de heg marad utánuk. Múltat nem lehet megváltoztatni, de enyhíthetünk a fájdalmakon.

-Nem tudod, hogy min mentem keresztül!